Célja, hogy az elektromos berendezések érinthető részei meghibásodás, vagy üzemszerű működés közben ne kerülhessenek feszültség alá.

Így van ez a napelemes rendszerek esetében is, melynek fém részei (tartószerkezetek, inverter borítás stb) a rendszer hibája vagy működése közben feszültség alá kerülhetnek, ha annak érintésvédelme nem megfelelő vagy egyáltalán nincs kiépítve.

A megfelelő érintésvédelem (földelés) egy esetleges testzárlat esetén emberéleteket menthet.

Érintésvédelmi szabályozás napelemes rendszerek estén

Vonatkozó szabvány: MSZ HD 60364-7-712

A hálózatra csatlakozás engedélyét az áramszolgáltatók csak érintésvédelmi jegyzőkönyv alapján adják ki.

Míg az ingatlanba „beérkező” áram  váltakozóáram (AC), addig a napelemek egyenáramot (DC) termelnek, amit az inverter alakít át a megfelelő váltakozó árammá. Érintésvédelmi szempontból mindkét oldalt külön kell vizsgálni. A napelemes rendszereket a DC oldalon mindig feszültség alatt állónak kell tekinteni, még akkor is, ha a rendszer a AC oldalról le van kapcsolva! Ezért is kiemelten fontos a rendszer érintés védelme.

A napelem modulok DC oldali részei kettős vagy megerősített szigetelésűek. A paneleket fém tartószerkezetre rögzítik, melyet össze kell kötni a földeléssel. Erre egy olyan csatlakozást kell létrehozni, mely akár 30 évig is kitart.

Mi az EPH?

EPH, azaz egyenpotenciálra hozó hálózat, vezetékrendszer – védőösszekötő vezető (protective bonding conductor).  Ez a vezetékrendszer az, amely a védővezetőt igénylő érintésvédelemmel ellátott készülékek testét, a fém hálózatokat, valamint az önállóan is számottevően földelt fémtárgyakat – közvetlenül vagy közvetve – villamosan hatásosan összeköti. Másszóval egy létesítményben, épületben és azon kívül található nagy kiterjedésű fém felületek, csőhálózatok egyenpotenciálú összekötése. Az EPH nélkül a napelem tartószerkezete és minden, ami hozzá kapcsolódik egy meghibásodás vagy bármilyen külső tényező hatására feszültség alá kerülhetne. Fontos, hogy egy napelem rendszer minden fém eleme megfelelően kapcsolódjanak egymáshoz. Csillagpontszerűen minden különálló tartószerkezeti elemet összekötünk, egy EPH gyűjtősínen keresztül vezetve tovább a gerincvezetéket egészen a földelő szondáig.  Az EPH-t a (családi házak esetén és legtöbbször) a mérőóra alatt található földelő szekrényben kialakított EPH csomóponttal kötjük az épület földelő rendszeréhez.

Sok esetben előfordulhat, hogy a napelem panel fém kerete nem érintkezik megfelelően a tartószerkezettel, ilyenkor nem jön létre vezető kapcsolat, ami szintén potenciál különbséget okozhat. Erre nyújtanak megfelelő megoldást a gyártók köztes- és végleszorító elemei, melyek EPH tüskével vannak ellátva. Ezek a kemény, fém tüskék szerelés közben a paneleket rögzítve beleszúródnak a modul fém keretébe így létrehozva a tartószerkezet és panel közti vezető kapcsolatot.

Villámvédelem

Tervezésénél mindig kérdés, hogy van-e az épületen már meglévő villámvédelem?
Amennyiben nincs, a potenciálkiegyenlítés követelményeit nem kell vizsgálni. Fent említett kettős szigetelést alkalmazunk a napelem DC körében (pólusföldeletlen rendszer esetén). Bizonyos modulok és inverterek esetén a napelemet tartó fémszerkezetet üzemi földeléssel kell ellátni. Ahol a vezetéket az időjárás viszontagságai kiemelten érik (hő, UV, eső, fagy), különösen a napelem rendszer közelében, ahol kimagaslóan nagy lehet a hőmérséklet az általánoshoz képest (a lejövő gerinc vezetéket is általában) minimum 6 mm2 réz kábellel kell szerelni.

Olyan létesítményeknél, amelyeken van villámvédelem és tartható az előírt „s” védőtávolság a napelemrendszer és tartószerkezetének minden fém eleme és a villámvédelem között, min. 16 mm2 réz vezetéket használjunk.

Ha nem lehet tartani az előírt védelmi távolságot a villámvédelem és a napelem rendszer között, ott rá kell csatlakoztatni a védelemmel összekötött rendszert a villámhárítóra min. 16 mm2 átmérőjű kábellel és rozsdamentes csatlakozókkal.